„A kérdőív igen gyakran a legfőbb adatgyűjtő módszer – vagy a legfontosabb módszerek egyike – a szociológiában, a társadalomstatisztikában, a piackutatásban, a politológiában, a személyiséglélektanban, a neveléstudomány némely ágában, és persze a közvélemény-kutatásban.”[1] Ez utóbbi jellemzője, hogy nagy mintával dolgozik, „igen gyakran párhuzamosan vagy visszatérően is hasonló kérdéseket tesz fel, választási előrejelzései ellenőrizhetők”[2] A könyvtári szaksajtóban már régóta tanulmányozhatunk olvasásszociológiai felmérések eredményeit. Újabban a minőségértékelés részeként az elégedettséget vizsgáló kérdőívek is egyre gyakoribbak a könyvtárakban. Más könyvtárak gyakorlatát vizsgálva főleg felsőoktatási könyvtárakra vonatkozó felméréseket találtam – melyek körültekintőek és részletes elemzést is tartalmaznak. Hazai és külföldi közkönyvtárban végrehajtott vizsgálatok tanulmányozására is nyílt lehetőség. Munkám szempontjából azért jelentős a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár kérdőíves felmérése, mert itt jelen van a papír alapú és az on-line vizsgálat együttes értékelése. [1] HORVÁTH György: A kérdőíves módszer. – Budapest : Műszaki Kvk., 2004., 10. p. [2] U.o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése